Egy fehérre meszelt falusi ház
hajnaltájt életre kel, harangoznak,
kakaskukorékolás, konyhában
a mosogató fölötti porcelán
kislámpa kigyullad, kávé friss illata,
cseréppoharaknak koccanó
kiskanalak, a félig kitárt ajtón
beárad a rózsák, a liliomok,
a nyári orgonák illata s a földszag,
és a mosolygó napsugár,
ekkor fénybe mondom álmodón,
hogy szeretlek, pedig itt állsz mellettem,
kint a kertben a fák évenkénti
hűsége, az eresz alatti fészkekben
rozsdafarkú éhes kismadarak,
ébredeznek, mozgolódnak, csivitelnek,
a vastag vályogfalak tekervényes
járataiban kalandozó egerek,
a köves úton kopogó, majd elhaló
léptek zaja, suhorásszó ágak,
a fészerben mindenféle kerti szerszámok,
bent a hálószobában egy kislány
alussza édes álmát,
forgolódik, álmában hangosan kiált,
Jaki! Jakikám!, lelkének őshonos
kertjében egy hosszú szőrű
kutyával birkózik, feje felett
egy láthatatlan angyalka áll őrt,
örök éber figyelem.
0 Megjegyzések