Hát vége lett, elmúlt ez is, túl vagyok rajta.
Forró testét szerettem, az őrültje voltam, a rabja.
Kék tó szemeiben magamat láttam, ahogy léptem a hajóra
és vágytam ledőlni aranyló homokpart hajára.
Egyszer csak eltűnt, nem hagyott üzenetet.
Hogy mely nap volt, nem tudom, talán szombat lehetett.
A szél maradt utána, az üresség, a pára.
Szürke háttér előtt, szürke fátyolt vett magára.
Lelkemben még látom napsugár arcát, fényes mosolyát,
de visszatértét várhatom hónapokon át.
Tudom, míg újra eljön, rám más csodák is várnak.
Egy szomorú szombaton, vége lett a nyárnak.
0 Megjegyzések