Épül a fal, mi megvéd engem,
s majd egyedül rájövök, mit kell tennem.
A magány csak mi megtanít élni,
saját magamtól soha sem félni!
Sok hamis barát kik bántottak eleget,
de én nem játszok senkinek szerepet.
Igaz barátok kik velem vannak, ha kérem,
így tudom, hogy nem jött el még a végem.
Talpra állok, ha ezerszer löknek el,
mindig lesz barát, ki majd megölel.
Felhúz a földről, vagy leül mellém,
a szemében mindig ott a remény!
Épül a fal, mi megvéd engem,
Barát vagy? tudod mit kell tenned!
Egy jelszó csak, mi falat rendít,
kinyílik a kapu, jelened felpezsdít.
0 Megjegyzések