Elfutott az életem,
Az idő telik felettem.
Elmosódott árnyak, vágyak,
Megsárgult tárgyak között
Négy fal közé zárva, fekszem az ágyba,
Időnként úgy, mint aki már nem él.
Szorongató emlékeimben kísér
Az emberek süllyedő világában
Rám tapadt emberi közöny.
Felettem az ég hol kiderül, majd beborul.
A homokórában lassan fogynak a szemek.
Álmodom ébren maradva egyedül,
Néha úgy, mint második s harmadik személy.
Szívem időnként megretten,
Eltévedt bagolynak mutatom az utat,
Sötét felhők között, csillagokat keresve,
S járom tovább az utam, emlékezve,
Hogy volt egy életem
0 Megjegyzések