Sírod elé borulunk, hogy a hőst koszorúzzuk imánkkal.
Voltodat őrzi a nemzeti gyász, örök ünnepi gyászunk.
Láz teli, gazdag erőd zabolázta a nyugtalan elméd,
szélesülő érzéseidet formába ölelni
mélyrehatóbb tudatot követelt, lánglelket igényelt.
Nyelved az érett szó erejének az összegezése.
Ímhol a gondolat, érv, mese, új szavak, új magyar, új nyelv,
melybe iromba világok fény teli színe beömlött
s úgy terebélyesedett el, akár csak a lelked erői.
Benned a hősi legendák hős eseménye világol
példaadó szépségül a büszke, nemes, magyar agynak:
Dallamod ötvözetével igézed a lelket, a képek
dúslakodó, szoros áradatával adod gyönyörünkre.
Régi dicsünkkel idézed a hősi, magyar szerepünket:
Védeni ó Európa nagy és kicsi nemzete létét!
(Századok óta fizetjük az áldozatunkkal adónkat!)
Bús, gyönyörű és büszke kiválóság a nagyok közt!
Lelkedet áldjuk, amíg irodalmadat áldja az emlék!
Honszeretetre fogant elemésztő, isteni téboly,
mígnem a nagyszerű gyötrelem általi ős-kataklizma
végzetes átka vetült tereád, lelked kiborítva!
Műveid útmutatója a táltos, örök, magyar eszmény,
s gyász teli hálaimánkban örökre idézzük a lelked!
0 Megjegyzések