Havat harsant ma minden égi kürt,
hajt hógomolyt a fázó földeken
s a szakadatlan, vakító fehér
hegyet, erdőt, folyót s eget takar,
s a fátyla kertet és tanyát borít,
megtorpant, késleltet lovasfutárt,
szakad barátság, míg a házi nép,
a háborgó hófúvás rabjai
az izzó tűzhelyet veszik körül.
Az északi szél építészetét
ládd láthatatlan kőbányáiból:
A vad művész ívelt téglát szabott,
fehér bástyákra hajt védő tetőt
a szél-dúlta fák, ajtó s cölöp köré!
Ezerkezűen száguld és a mű
oly zabolátlan s oly könyörtelen
számok s arány iránt! Gúnnyal akaszt
a háziállat-ólra koszorút!
S a hattyú formájú, rejtett tövis
betölti mind a gazda mezsgyejét,
míg ő sóhajt a kapujába' lent,
mit tűtoronnyá meg szobort a hó.
Órája így lejárt s világa már
rendjébe tért és ő is elvonult,
művészet hőkölt, míg a nap kibujt,
hogy kőről lőre örökítse azt,
mit meggyúrt a hóbortos hófúvás:
hójátékai építészetét.
0 Megjegyzések