Méltatlanságtól s kíntól szabadon
Isten kék fátyla alatt nyugszik ő.
Új vágyaktól rabolta az idő
legifjabb mártírként fiatalon,
akár Sebestyén, hirtelen-halón.
Sírjánál ciprus, tiszafa se nő,
csak a szelíd, harmatot könnyező,
örök-virágzó lánc a hamvakon.
Ó, legbüszkébb szív kínban megszakadt!
Mitylene óta nincs édesb ajak!
Angliának költő-festője vagy.
Bár vízre írtak neved, megmarad:
Könnyem emléked éppúgy öntözi,
mint fáját Izabella könnyei!
0 Megjegyzések