Szürke félhomályban vaníliafüst.
Megcirógat,s egy ismerős dalt dúdol.
Magamat hallom,mérőket üt
Távoli álmom a magamon túlról.
Magamat hallom,Bennem Téged...
De csukott szemmel mész tovább...
Most fogadhatok józan részegséget,
Hogy leplezzem tiszta szívem mámorát.
Magamat hallom,itt a nagy ürességben,
Hol határtalan a zajos némaság.
Süketté lettem,kísért a balgaság,
Ketten sétálunk kézen fogva tovább.
0 Megjegyzések