A fánk alatt a szent család, mint régen,
Jézus baba a jászlában pihent:
nyugodt álmában, néma szenderében
ősrégi jelképként mesélt a csend
a süketnémák hangtalan szaváról,
a nyelvében metszett rabszolgasors
megtört-szemű, -beszédű bánatáról,
minden lényről, amelynek hangja torz.
Alvó Jézuska üzen csendesen
minden szellemben gyengét átölelve,
mely beszédhiányában védtelen,
hogy szeretete végtelen kegyelme
jó csöndjével a gőgös értelem
sértett alattvalóit képviselje.
0 Megjegyzések