Téged vártalak az est csendjében,
A némaság kellős közepében.
Érzed hogy hív a testem,érted kiabál?
Vakon lépked hegyen völgyön át.
Megérinti a meleg szellő hajam zuhatagát,
Mit kezeid keltenek sűrű dús hajamnál.
Aztán végig vonul szikrázó tekinteted testemen,
S az égboltról huncut csillagok figyelnek csendesen.
Vad mámor,vágyakozás rabságába esek,
Bilinccsel kötöm magamhoz kezedet.
Lágy szellő simogatja lángoló testünket,
Csillagok fénye árnyékolja meztelen értékünket.
Egymásban forradva érezzük a szellő dallamát,
Ritmusán táncot járunk,tangót,rumbát.
Pezsdítő tűzvihar lobban fel körülöttünk
S a csend parazsa szénbe fojtja a mi szerelmünk.
0 Megjegyzések