Betakarja kislányát, ad még egy jóéjt puszit a homlokára. Leoltja az éjjeli lámpát és kioson a szobából.
A nappaliban Ilus néni éppen letelepedik szófára, hogy a sorozat legújabb epizódját már onnan nézze. Előveszi a kötését, most Olgának készül egy kardigán, a Burdából vette a mintát. Készüljön, kedvesem, mert elkésik. Csak bólint, hogy tudja, kevés ideje maradt a készülődésre. Igazság szerint menne és maradna is, nem tud dönteni. Tusolni kell, ha elmegy, ha nem. A vízsugár kellemesen simogatja hibátlan hófehér bőrét. Formás, telt alakja, szép arca, dús, fekete haja kívánatossá teszi minden férfi számára. Az utcán gyakran megfordulnak utána, mégsem talál magának társat. Tíz perc alatt elkészül, még öt perc a diszkrét smink. Menjen, igyekezzen, vigyázok a gyerekre. Ha kell, reggelig.
Elegáns, tűzpiros kosztümben, fekete blúzban és kalapban, körömcipőben, kezében egy mini táskával siet a villamos megállójához. Kényelmesebb, mint a zsúfolt buszon utazni. Elmosolyodik. Ha most látnák az osztálytársai, eszükbe sem jutna csúfolódni: Olga, széles, mint a Volga!
Két éve elvált, egyedül neveli kislányát. A munkahelyén semmit sem tudnak a magánéleltéről. Csak a munkaügyi teendőkkel megbízott külső cégnél lévő személyi anyagából derülne ki a családi állapota. A harminc fős könyvelő vállalkozásnál két férfi dolgozik, a főnök és egy komor fiatalember, aki két szót sem szól egy hét alatt. Bezzeg a többiek! A pletyka úgy kering a levegőben, kanyarogva, mint a cigarettafüst az udvaron.
A villamoson egy fiatalember közel hajol hozzá: Észveszejtően jó a parfümöd, Kislány! Ahogyan ránéz a fiúra, abból azonnal megérti a srác, hogy nem kíván társalogni. Kicsit kipirul, hány megállót is kell menni? És ha visszajönne a másik villamossal? Beugrana a sarki Kispiszkosba, ahogyan a helybeliek megtisztelik a mini presszót, ahová időnként leugrik cigarettáért, ha elfelejtett venni. A törzsközönség névről ismeri egymást, hangosan üdvözlik a belépőt, mindenkinek mindenkihez van egy jó szava. Vagy kettő is, ha többet ivott egy felesnél. Olyan, mint egy nagy és hangos család. Amikor Ilus néni, akinél albérletben lakik, kórházban volt, rábízta Lénára, a pincérnőre a kislányát, másként nem tudta megoldani, hogy bemenjen beszélni az orvossal. Egy óra alatt megetetett a törzsközönség a gyerekkel két jégkrémet, két szendvicset, megitatott vele egy korsó kólát. A baj az lett, hogy közben néhány nem szalonképes kifejezéssel is bővült a szókincse. Attól kezdve a gyerek mindig oda vágyott. A Kispiszkos családi körébe.
Megérkezik, a megállóval szemben a presszó, ahol a vakrandikra sor kerül. Hét hölgy és hét úr, akik egymást nem ismerik, itt ismerkednek meg. Nem élhet egyedül egy ilyen csinos fiatal nő! - felkiáltással Ilus néni kereste, találta meg ezt az ismerkedési formát az interneten és Olga beleegyezése nélkül befizette a részvételét. Magának egy rendes társ, a gyereknek meg apa kell! Elmegy és kész! Ilus néni néha olyan, mint egy őrmester.
- Szervusz, Olga! - köszön rá egy magas, öltönyös fiatalember, széles mosolya láttatja villogó fehér fogsorát. Ismerős a hang. Felnéz és meglepődik. A mindig komor, szótlan munkatársát csak nehezen ismeri fel a jóképű fiatalemberben.
- Szervusz, Tamás! Te is ide ....
Összenevetnek. Jobb, mint a kínos magyarázkodás.
- Mi lenne, ha nem mennénk be? Meghívlak ahová csak akarod, iszunk egy italt és beszélgetünk.
Olga egy pillanatig hezitál.
- Rendben. Gyere, villamossal megyünk.
A Kispiszkosban minden asztal foglalt. Hangos köszöntéssel fogadják Olgáékat. A pincérnő csak ránéz az egyik vendégre, s az azonnal felpattan.
- Fiúk fizetek, menjünk, vár a nejem. Tudjátok, pacal lesz vacsorára, az pedig csak forrón jó.
Tamás kihúzza a széket és megvárja, amíg Olga leül, csak utána foglalja el az asztal túloldalán lévő széket.
Árgus szemmel figyeli a törzsközönség minden mozdulatát és szinte egyszerre kezd beszélni mindenki.
Összenéznek és elnevetik magukat.
Mindketten tudják, vízválasztó a mai nap.
Minden azon múlik, befogadja-e Tamást a Kispiszkos családi köre.
A pincérnő a két tea mellett két pohár konyakot is letesz az asztalra.
- A cég ajándéka - néz mélyen a fiatalember szemébe.
- Köszönjük, hölgyem.
Egy órát beszélgetnek, sztoriznak, jókat nevetnek. A munkahelyükról egy szó sem esik. Kiderül, hogy Tamásnak kiváló a humora és szeret csevegni. Könnyű mellette létezni.
- Legyen szíves, fizetnék.
Amint odaér a pincérnő, Tamás feláll és sugdos valamit a fülébe, amelyből Olga semmit sem hall. Csodálkozva látja, hogy a fiú az ötezresből nem kap vissza semmit.
- Gyere, menjünk. Hazakísérlek, az a két lépés már nem számít. Viszontlátásra! - köszön el a törzstagoktól Tamás és átfogja Olga vállát, úgy mennek ki az utcára.
A portál üvegén bepillant a presszóba és látja, ahogyan huszonkét pohárba méri Léna a konyakot.
- Remélem, jól érezted magad.
- Igen, és Te?
- Még nem tudom eldönteni, mi lenne, ha holnap is találkoznánk? Majd felhívlak. Jó lenne, ha elhoznád a kislányodat is a randira. Hármasban izgalmasabb! Szép álmokat!- ad egy puszit Olga homokára és választ sem várva elindul a villamoshoz.
Ilus néni csak ránéz Olga kipirult arcára: Máskor is vigyázok a gyerekre. Ha el kell menned valahová!
- Köszönöm, Ilus néni, de nem lesz rá szükség.
0 Megjegyzések