A labrador mama hetedik kölykeként születik, csenevész, erősebb testvérei letiporják, esélye sincs, hogy anyatejhez jusson. Gazdája már kimondja felette az ítéletet, nem erre a világra való.
Réka úgy sejti, hamarosan kölykezik a Géza bácsi kutyája, be kellene nézni hozzájuk, nem tétovázik hát sokáig, arra veszi az útját iskola után. Éppen jókor jöttél- tessékeli be a lakásba apja barátja -, megszülettek a kutyagyerekek. Galuska, a labrador mama, fonott kosarában szoptatja hat csemetéjét, miközben hol egyiket, hol másikat nyalogatja. A hetedik kölyköt az orrával mindig arrébb tolja, a kosár széle felé, de vaksin is, gyámoltalanul is, a kölyök mindig visszatalál az anyjához.
Miért tolja el a legkisebbet?- kérdezi, ám még mielőtt választ kapna, máris előhozakodik a kéréssel: Tessék, szíves lenni nekem adni, ha nem kell Galuskának! Géza bácsi mélyen a szemébe néz, csak somolyog a bajsza alatt. Rendben, kislány, de máris el kell vinned, és ha kidob vele az apád, akkor sem hozhatod vissza! De nem ám!
Meglepődik Réka, nem számított erre a gyors, kedvező válaszra. Már nem visszakozhat, nagyon köszönöm, de hogyan vigyem el? Kapott egy kis kosarat, kibélelve puha, melengető flotír törülköző darabbal, kapott egy szemcsepegtetőt is, hogy tudja mivel etetni. Ha tanácsolhatom, vegyél neki cumit, és óránként etesd, nem kell sok ennivaló a fiatalembernek. Siet haza, útközben a gyógyszertárban cumit, a közértben tejet vesz. Amióta véglegesen az apjához költözött, megtanulta, hogy gondoskodnia kell magáról, mosás, takarítás, vasalás és a szakácskönyv forgatása mindennapi feladatai közé tartozik. Sejti, hogy az apja nem örül az új jövevénynek, akit pedig nehéz lesz eltitkolni, hiszen óránként etetni kell, s ha rendesen fejlődik, hamarosan kinyílik a szeme, ott bukdácsol majd a bolyhos padlószőnyegen, és előbb-utóbb ugat is, eleinte bizonyára cérnavékony hangon, de később. Sebaj.sebaj, Tóbiás! Ez az! Tóbiás lesz a neve, mely jobban illene ugyan egy komoly, nagy testű kutyához, de majd megnő ez a szőrgombóc is.
Tóbiás fegyelmezett, hangja sincs, kicsit nehezen megy neki a szopás az üvegből, túl nagy a cumi, marad a szemcseppentővel való etetés. Elfér Réka tenyerében, annyira kicsi, pihegő kis jószág. Egy hétig együtt járnak az iskolába, kinyílik a szeme, egyre érdeklődőbb lesz és kicsit ingó lábakkal egyre nagyobb utat tesz meg, nyöszörög, ha éhes és szépen gyarapodik. Már nem viheti magával az iskolába, de kire bízhatná, aki megőrzi a titkot és reggel nyolctól kettőig ellátja a szárazdajka szerepét.
Géza bácsihoz nem viheti vissza, a barátnői vele együtt az iskolában vannak. Gondolkodj Réka, biztatja magát, miközben ölében összegömbölyödve, egyenletesen szuszog Tóbiás, álmában is érzi a gazdi melegét, szépet álmodhat, mert szája sarka úgy görbül, mintha mosolyogna. Kilátszanak apró fogai, amelyek gyöngyként fénylenek, de harapni nem tud még velük.
Megvan! Megvan a megoldás! Zsanett néni fiát kéri meg, úgyis érettségire készül, számára már megkezdődött a szünet, reggel odaadja, délután meg érte megy. Óvatosan felveszi a kezébe a kutyakölyköt, hogy fel ne ébressze, ráfekteti az ágyára és betakarja, csak addig, hogy zsemleszínű fejecskéje kilátsszon a takaró alól. Tóbiás nyöszörög kicsit, mert megmozdították, de tovább alszik a takaró meleg borításában.
Lelkesedést nem vár Pétertől, aki nehezen viseli el, hogy anyjának barátja van, már kilenc éve, s csak most tudta meg néhány hete, hogy vele együtt, ráadásként, kapott a nyakába egy tizenhét éves cserfes lányt is, Rékát. Pont most, amikor szép az élet, lehet a haverokkal hülyülni egész nap, éjszaka pedig tanul, mert az orvosira jelentkezett.
A beszélgetésük rövid és tömör: Szia, Péter, ötkor találkozzunk a Kispiszkosban. Okvetlenül beszélnem kell veled. Életbevágó! Beleegyező morgás a válasz.
A Kispiszkosban csak a törzsvendégek vannak, Réka mégis megpróbálta Tóbiást elrejteni, végül a zsebében landol a kiskutya, folyamatosan simogatja fél kézzel a buksiját, azt nagyon szereti és nyugton is marad.
Péter pontosan érkezik, és úgy reagál Réka kérésére, ahogyan arra számíthatott a kislány. Halkan, összehajolva veszekednek, nem érteni, miről beszélnek. A fiú fizet, és szinte kilökdösi maga előtt a kislányt az utcára.
Réka, te megbuggyantál! Honnan vetted a bátorságot, hogy ilyen hülyeséget kérj tőlem? Nem vagyok a bátyád.- és Péter szinte kiabálva oktatja a kislányt a jó modorról, a barátságról, aki megvárja, amíg levegőt vesz a fiú és halkan odasúgja neki: Belőled sohasem lesz jó orvos. Hiányzik belőled az empátia. Többek között.
Tóbiás mozgolódni kezd, nem szereti a hangos beszédet. Réka kiveszi a zsebéből, azért nézd csak meg, milyen jó fej kutyagyerekről maradsz le!
Tóbiás már kéttenyérnyi, értelmes gomb szemeivel Pétert figyeli, aki kicsit zavarba jön a tekintetétől. Jól van, egy hétig vállalom, de reggel elhozod hozzánk, délután pedig a suli előtt várlak. Tóbiással együtt.
Tóbiás azonnal megszokja Péter mély hangját
Egy hét múlva a fiú nem mondja, hogy elege van a kutyából, sőt, délutánonként egy órát hármasban sétálgatnak a téren. Ha szüleik közös programot terveznek négyesben, rendszerint kibújnak alóla, inkább kettesben járnak mindenüvé, bocsánat, hármasban.
Hathetes korában Tóbiás megkapja az első védőoltásokat, Péter alig tudja megvigasztalni. Réka a tej mellett párizsival eteti.
A kutyagyerek egészen kipendül, de még mindig nem ugat.
Közben kiderül, hogy Réka okos, intelligens és meglehetősen csinos leányzó, Péter pedig szellemes és okos fiatalember, s láss csodát, ama bizonyos Ámor nyila célba talál.
Tóbiás akkor morog életében először, amikor úgy érzi, hogy a fiatalok egyre többet foglalkoznak egymással, majd farkcsóválva kétszer körbefutja a csókolózó párt.
Géza bácsi meglátja a hármast a parkban és telefonál.
Két háztömbbel arrébb Réka apja átöleli Zsanettet: Drágám, már nincs gond a gyerekekkel. Egészen szorosan összebarátkoztak a véreb kapcsán.
0 Megjegyzések