Apósomék mindig szívesen vigyáznak a fiunkra, Áronkára, ha kettesben szervezünk programot. Ennek ára van, ha ők mennek üdülni, nekem kell gondoskodnom a férjem nagyapjáról, a Tatiról.
Tati nyolcvankét éves, alacsony, vézna kis emberke, tele életkedvvel, pedig jó tíz éve özvegyen éli az életét. Barátnőm, neked fogalmad sincs, milyen friss és fitt az öreg. Reggel nyolckor biciklin elmegy a közértbe, megvesz négy zsemlét és húsz deka felvágottat, bemegy a lottózóba, ott elbeszélget a törzsvendégekkel úgy tíz óráig. Megjegyzem a totó tippjeinek 90%-a bejön, de ő maga nem játszik soha. Utána hazamegy, tízóraizik, és dolgozik egy óráig. Nem is tudod, hogy építészmérnök? Még mindig vállal tervezést, bár a végső rajzokat már számítógéppel a férjem készíti. Fél kettőkor átsétál a sarki étterembe, megebédel. Háromtól ötig alszik egyet, majd keresztrejtvényt fejt, olvasgat, megvacsorázik és éjfélig ül a televízió előtt, s közben egyetemi jegyzeteket lektorál.
A családban mindenkinek alkalmazkodni kell Tatihoz, csak akkor lehet meglátogatni, ha előre bejelentkezel. Nagyvonalú a kisöreg, szívesen kisegíti a családtagokat, szponzorálja a gyerekeket. Apósomék még mindig abban a házban laknak, amit tőle kaptak nászajándékba.
Kora reggel vitatkoztam a férjemmel, hogy milyen ebédet főzzek, ami ízlene Tatinak is, mégis lenne benne némi zöldég is, mert az öreg húst enne hússal, éjjel nappal, a gyümölcsöt pedig csak folyékony formában fogyasztja. Bár az utóbbi időben keveset iszik, mert hamar megárt neki. Azt mondja, hogy a harmadik kupica pálinka után már nem tud rajzolni, úgy remeg a keze. A kora persze eszébe sem jut.
- Jut eszembe – mondta a férjem, - Tati tegnap felhívott, hogy egyedül menj, mert négyszemközt akar veled beszélni. Nem bánom, de el ne csábítsd az öreget! Addig mi elmegyünk Áronkával az Állatkertbe, most született zsiráf bébi és állandóan noszogat, hogy nézzük meg.
Ismered a férjemet, álladóan féltékenykedik, alig hagy időt arra, hogy egyedül legyek, s tudjak egy jót beszélgetni veled, mint most is, telefonon. Azért, mert az egyetemen egyszer a bál szépe lettem és buktak utánam a srácok, még lehetek hűséges feleség. Oké, ennek megvan az előnye is, hogy ő sem tud félrelépni, nincs rá ideje. Megsúgom, kapacitása sincs. Erről gondoskodom. Hogy hol van most? Délelőtti matinén a gyerekkel. Nem szeretem, ha itt körülöttem lábatlankodnak családom hímnemű tagjai, miközben sütök, főzök, mert akkor nem készülök el időben az ebéddel. A férjem az ételeket kóstolgatja, segítség gyanánt beledönt az ételekbe még egy adag fűszert, hogy néha teljesen ehetetlen erősek lesznek, a fiam meg minden édességet még elemi alakjában megkóstol, cukrot, lekvárt, tejszínhabot. Legutóbb a piskóta tésztájának a fele bánta, mire elkészültem a tortaforma kivajazásával, Áronka kikanalazta.
Ja, most azért van időm, mert a sütőben sül az almás pite. Imádom a fahéjas illatát.
Szóval, délre hazaérnek, megebédelünk, utána kocsiba ülök, hogy fél kettőre Tatinál legyek az ebéddel.
Látod, azt meg sem kérdem, hogy te mit csinálsz? Főzöl. Hiába, ez a sorsunk. Ha nem kellene Tatinak ebédet vinnünk, akkor elmentünk volna kirándulni és étteremben ebédelnénk. Szerencse, hogy csak a hétvégeken kell Tatit ellátni. Nem, nem a kisöreg kérte, hanem az anyósom így szoktatta, amióta meghalt a mama. Mos is rá, meg takarít is nála. Erre én nem vállalkozom. Persze, könnyű a mamának, mert nyugdíjas és ráér. Gondold el, Apósom még nyugdíjasként is dolgozik, hetente háromszor. Azt nem tudom, mennyit keres, meg mire költik a pénzt, de Tati rendszeresen kisegíti őket, ha vesznek valami értékesebb dolgot.
Nem hallom a kis Ildi hangját. Ők is elmentek a moziba? Panaszkodott Ildike? Hogy Áronka állandóan meghúzza a copfját az oviban?
Mit csináltok délután? Tudod mit? Békítsük meg a gyerekeinket, menjetek el a férjemékkel az Állatkertbe. Este meg gyertek át, vacsorázzunk együtt. Oké, sütünk pizzát, ha azt szeretik. Ne hozzatok semmit, annyi italt kaptunk karácsonyra, hogy nyárig kitart. Rendben! Várunk benneteket. Szia!
Éppen ideje abbahagyni a beszélgetést, mert megsült az almás pite. Illatával megtelik a konyha. Kinyitja az ablakot, hogy friss levegőt engedjen be és kimenjen a gőz is.
Megterít a nappaliban, a nagy asztalon, ahogyan ünnepkor szokás. Ezt a férje vezette be, ezt hozta otthonról. Az ünnep az, ha együtt van a család, és megadják a módját az együttlétnek.
Miközben étdobozokba csomagolja a Tati ételeit, azon jár az esze, hogy tulajdonképpen a férje a házasságukba otthonról csak a családi szokásokat hozta, annak is csak egy részét, mint például a nagy közös étkezések, kirándulások, üdülések. Bezzeg apja jó tulajdonságait, hogy csinál magának önálló programokat, amikor anyósa kedvére pihenhet, vagy a barátnőivel beülhet a cukrászdába, nem vette át.
Pedig milyen jó lenne!
Tati nem ússza meg a gyümölcs fogyasztást, mert meggyleves lesz, csülök pékné módra, hasábburgonyával, csalamádéval, amit direkt neki vett a piacon, meg almás pite, mára, holnapra meg rántott csirke, rizibizivel, amelyhez jut még a csalamádéból és ananászos, lekváros linzer.
Még van tíz perce, addig letusol és felöltözik utcai ruhába.
A fürdőszoba tükréből egy karcsú, magas, barna fiatalasszony tekint vissza rá, akinek meleg barna szeme veszélyesen csillog. Legalább is a férje szerint, aki mindig minden férfire féltékeny, aki körülötte megjelenik. Persze, Tatira nem, meg a feleségében is bízik, csak a többi férfihez nincs bizodalma. Időnként elejtett megjegyzéseiből arra következtet, hogy anyósa és apósa között az a borzasztó nagy összhang nem más, mint egy Patyomkin fal, amely mögött súlyos titkok rejlenek.
Legyint egyet, a fenét, nem lehet minden családban az a szokás, amely a szüleinél van, hogy közösen kibeszélik a gondokat, néha emelt hangon, de sohasem haraggal, és harmincöt évi házasság után is forró erotikát sejtető pillantással tudnak egymásra nézni.
Ebéd után Áronkát lefektetik aludni, csak utána indul el.
Tati a város túlsó felé lakik, egy takaros családi házban, melynek kertjében a nagyi halála óta csak fű nő, melyet géppel hetente egyszer le kell vágni. Lassan kikoptak a virágok, mert az öreg sajnálja az időt a kertészkedésre. Télen kopár a kertet egyenletes hótakaró fedi. Időnként a szomszéd macskájának nyoma követhető rajta, de nem sokáig, mert az első szellő eltünteti.
A kaputól a bejárati ajtóig vezető járdát Tati kétnaponta lesepri, nehogy elcsússzon a havon. Bezzeg a kocsibejáró ossza a kert sorsát, nem lehet beállni. Az öreg kocsiját biztosan megette már a rozsda. Évek óta ki sem vitte a garázsból. A bicikli egészségesebb, indokolja Tati, pedig mindannyian tudják, hogy a jogosítványa már régen lejárt és nem is hosszabbítanák meg.
A ház előtt, az úttesten leparkol. Először becsenget, csak utána kezdi előszedni a csomagtartóból az ételeket rejtő két szatyrot.
Tati vidáman fogadja. Tetszik neki a tűzrőlpattant fiatalasszony, akire nem szűnő imádattal tud nézni az unokája, tíz évi házasság után is.
- Szervusz, Szilvikém! Pontos vagy, mint mindig. Már megterítettem, mert éhes vagyok. Add ide, a csomagokat, nem cipekedhet egy ilyen csinos lányka!
Az öreg kinyitott, dupla méretű étkezőasztalának végén valóban ott a teríték, éppen csak elférő helyen, mert a többi területet beborítja a tervrajzok tömkelege.
- Bocsáss meg, csak kerestem egy régi tervemet, azért van ez a rendetlenség.
Az étel éppen csak langyos, de az öreg nem engedi megmelegíteni. Olyan jóízűen kanalazza a gyümölcslevest, hogy a fiatalasszony elmosolyodik.
- Tegnap a cukrászdában vettem neked a kedvenc süteményedből. Ott a hűtőben, edd csak meg. Orosz krémtorta. Nekem nagyon krémes.
- Köszönöm, Tati, nagyon kedves vagy, de most ebédeltünk, nem megy le egy falat sem a torkomon.
Megfordul, hogy a patyolat tiszta mikróban mégis megmelegítse a második fogást, hiszen ha belakik a hideg csülökből a papa, egy hétre elrontja a gyomrát.
Feltesz egy kávét, hogy az almás pitéhez elkészüljön a fekete nedű. Tudja, hogy Tati ebéd közben nem beszélget, ezért dolga végeztével otthagyja.
- Gyerekem - szól utána az öreg -, az íróasztalomon találsz egy írást, kérlek, olvasd el és ebéd után megbeszéljük.
A házban takaros rend uralkodik. Amolyan férfi féle rend. A tisztaság is olyan. A porszívót láthatóan használja a házigazda, de a portörlést régóta halogatja.
Az olvasás ráér, de húsz perc alatt eltüntetheti a bútorokon trónoló porszemeket. Átöltözik, felveszi a nagymama szekrényéből előkerülő virágmentes pongyolát, amely rövid egy kicsit, ám másfélszer átéri. Előveszi a takarító szereket és készségeket, s mire Tati hívja kávézni, már az egyik szobával végez is.
- Látom, nem hallgatsz rám. Ez a jó, kislányom, csak így tovább. Nem is tudja az Áron gyerek, micsoda kincs a felesége. No, ülj csak le, kérlek. Már látom, magamnak kell idehoznom azt az iratot.
Hagyományos írógéppel készült, kissé megsárgult papírlapokkal tér vissza és szó nélkül Szilvia kezébe nyomja. Maga is leül és látszólag a kávéjával van elfoglalva. A szeme sarkából azonban a fiatalasszonyt figyeli. Mert robban ez a bomba, csak az a kérdés, hogyan.
Szilvia hol elsápad, hol meg elvörösödik.
- Úgy, úgy, gyerekem. A Kálnoki Kovácsok egy makacs pápista család sarjai, amelyben az egyik nemzedék szorgos, mint a hangya, a következő meg léha, mint a tücsök. A hangyák gyűjtögetnek és számukra a család álla központban. A tücskök meg kikapósak, sokat keresnek és még többet költenek, kikapósak. Apósodék a tücsök fajtához tartoznak. Azért ajándékoztam nekik házat, hogy legyen fedél a fejük alatt. Ám ha elválnak, akkor a ház a gyerekeikre száll, ha meg gyermektelenek, visszakerül az előző nemzedékre, ami ha kihalt, akkor az államra száll.
A fiatalasszony megszólalni sem tud. A pongyolán remegnek a virágok.
- No, el ne sírd magad! Ismerem a fiam, tudom, hogy nagy nőbolond. Aláírták a szerződést, tudja a menyem is, hogy ha elválik a fiamtól, a házból egy fillért sem kap. Az unokám olyan mint én vagyok. Ne félj, nem csal meg, semmilyen módon. De a dédunokám már olyan lesz, mint a fiam, aki legalább két családi ház árát költötte a nőkre. Megérdemli a menyem. Időben tudta, hogy mi a helyzet, mégsem igyekezett lekötni a fiamat. Úgy van az, kislányom, ha otthon jól laksz, utána a vendégségben már nem megy le egy falat sem a torkodon.
Szilviából kitör a nevetés. Megvan a Patyomkin fal rejtélye!
- Tati, akkor ott, a hűtőben, az a torta nem is oroszkrém, hanem tantorta?
Recsegő hangon nevet az öreg is.
- Úgy van, kislányom! Ezt szeretem benned, gyerekem, hogy gyorsan kapcsolsz! Meg sem nézted, ezért nem tudhatod, hogy kevés rajta a tejszínhab. Adok hozzá! Tessék, ezt írd alá.
A rövid kötelezettségvállaló nyilatkozatot nevetéstől könnyes szemmel olvassa Szivia. Mire végére ér, elkomorul.
- Tati, ezt nem teheted velem!
- Dehogynem! Ennek egy példányát letétbe helyezem egy közjegyzői hivatalban, ahol ötven évig megőrzik. Ennek így kell lennie mindaddig, amíg fiú gyerek születik. Eddig öt nemzedéken keresztül valamennyi családban egy fiú született.
- Nem is vagyok Kálnoki Kovács Áronné. Illetve az vagyok, de..
- Tudom, megtartottad a leánykori neved. Ettől még az unokám felesége vagy. Szép emlékű feleségem dolga lett volna elmondani neked, de már szegénykém, nem teheti meg. Szóval, veszek Áronkának egy lakást azzal, hogy a dédunokámnak az életét megalapozzam. Minek a pénz, ha nem használjuk. Úgysem teszik a fejem alá. A fiamék meg nem érdemlik meg. Csak azt kell vállalnod, hogy tücsök tipusú dédunokámmal úgy bánsz, ahogyan én a fiammal. Utána pedig tovább adod a következő nemzedéknek. De az unokám nem tudhatja meg. Okos asszony vagy, megtalálod a módját. Nem kívánom ingyen, kapsz tőlem tűpénzt, amint aláírtuk a szerződést. Jól van, kislányom, a tortát majd hazaviszed, megeszi Áronka.
Útban hazafelé gondolatai még mindig a körül járnak, amiket Tati mondott. Nem is emlékszik pontosan a történésekre, valamiért úgy összefolynak a dolgok.
Á, biztosan a fantáziája játszik vele. Biztosan nem írta alá a nyilatkozatot, mert akkor adott volna belőle egy példányt az öreg.
Otthon már várja a család és a vendégek.
Nyitja az ajtót, a kis Ildi rohan eléje.
- Csókolom, Szilvi néni! Áronka megint meghúzta a copfomat!
- Menj csak, Ildike, beszélnem kell Szilvi nénivel – tereli el a kislányt a férje.
- Szia! Soká jöttél, kedvesem. Tudom, hogy Tatitól nehéz megszabadulni.
A férjétől kapott csók visszarángatja a valóságba.
- Képzeld, venni akar egy lakást Áronkának.
- Sejtettem, hogy valamire készül, ha csak veled akart beszélni. Hiába, tudja, hogy körülötted forog a világ! Majd később megbeszéljük. A barátnőd már a konyhában készíti a pizzát.
- Szia, anya! Mit hoztál?
- Semmit, kisfiam, nem volt időm…
- Van valami a táskádban, látom! Add ide, megnézem! Süti! Milyen süti? Anya, milyen süti?
Szilvia, mint ki álomból ébred, fojtott hangon válaszol:
- Tantorta, kisfiam.
0 Megjegyzések