Reitinger Jolán: Mozdulatlanul

A mozgás, a fény, s a hang fagyott, merev,
A hír mi elért az is megállt.
Az érzés szemét lesütötte, s várt
A döntés, hogy szeress, vagy ne szeress.
Motyogtam magamban a neved,
S az ördög türelmetlenül, zárt
Körében roncsolta szívem anyagát.
Párolgott a perc,izzott elevenen,
Nyersen, s olvadó húsom, testemen,
S nem léted ereszcsatornáin át
Folyt áradón, s az erek útját
Követve tűnt el vérzön nélküled.
Így most minden értelmetlenebb,
Hisz oldhatatlan a nyugtató magány.