Gyöngyös Imre: Stanzák- Meghiusult fűvágás

E télutói, nyirkos, kerti reggel
a csillogó, berzenkedő füvek
friss párbajt víva dünnyögő szelekkel,
kiöltik rám méregzöld nyelvüket:
"Bármily pázsitgyilkosságot követsz el,
ma velünk még tavasz, nap, szédület!"
S hogy gépemet a nyúlós sártól óvjam,
pár napra sok fűéletet megóvtam.

Mutable
Magyar vagy, élted bárhol is legyen.
Mindegy, akárhány nyelvet is beszélj,
polgárának vallhat több útlevél.
A korral megterhelt történelem
a lelkedet horzsolva szűntelen,
látószögedben lassan átcserél
s a változó eszmét új szóra kell váltsd:
"Hazafi"-ból így leszel puszta "Nyelvtárs".

Napozó vének
Szép száraz-szürkén szikkadunk a napban,
megannyi szívós, őrült pávián!
Időmart lényünk izzó, néma katlan,
csak belül lázong, kívül álvidám.
Lelkünk csorbája meghatározatlan:
Az ifjúság az egy. biztos hiány.
Az ész anélkül tiszta, mint a kristály.
A búcsúnk tőle tiszta ésszel is fáj!