Varázsfuvolán száll lelkemnek zenéje,
Örömódáját rábízom a szélre.
Vigye el, repítse szíved párkányára,
ejtse el, ejtse a legmélyebb zugába…
Ne csábítson többé szirének éneke,
Szaratán szigetét kerüld el messzire!
Térjen vissza hozzám lelked kóbor álma,
járjon virtuálét szívem ritmusára.
Álmodjuk újra a „Téli regék”-et,
szőjük vég nélkül a gyönyörű meséket!
0 Megjegyzések