Thököly Vajk: Hej të ílet

Népiesen szólok

Máma újbul pofon vágtá,

fára másztam, lëszakatt,

talpom alantt mëghasatt.

Száraz ágat markolászok,

belémtört az összes szálka,

lelkëm szítfújta a róna.

(të ílet,

vótá të nyers is)

Bécsaptá engëm, hazudtá,

tënnap is nyomorba döntötté,

ím orcámba köpkötté.

Újbú lëlökté, verjed szëged,

enné lëjjebb van még (?) lëhet,

keskëny út mi hozzád vëzet.

Ím mosolygok, fël-fëlállok,

levëgőbe járok, látod,

hiszëm súlyostalanságod.

(főd vótam, s lëszëk,

de a kettő köszt elveszëk)