Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Gyulasi Jánosné: Magyarország szegényei…

A szegényt még az ág is húzza! – így szól egy magyar mondás.
Nem igaz az, hogy a magyar nép nem szeret dolgozni. A szüleink, nagyszüleink és a déd szüleink is nagyon szorgalmas, jó dolgos, becsületes emberek voltak. Mert ha ők lusták és dologtalanok lettek volna az országunk még itt sem tartana, ahol most.
Nagyapáink, dédapáink, akik igyekeztek a cseléd, summás életből kikerülni arra törekedtek, hogy minél előbb megszabaduljanak a közös konyhás, egyszobás, cselédlakásból. Volt olyan lakás melyben 2 család lakott 1 szobába 5-6 gyerekkel családonként, meg a szülők. A családfő reggel 3-4 órakor kelt, etette az uraság jószágait. A gyerekeket már 8-10 éves kórban az urasághoz adták kanásznak, csordásnak, libapásztornak, vagy az intéző úrhoz cselédnek. A tanulás szóba sem jöhetett. Az asszonyok reggel megetették a párszem tyúkot, kacsát, meg a két szem kismalacot. Utána a mezőre siettek az uraság földjeire kapálni. Este etetés, és vacsorafőzés a közös sparhelthon. Előbb az egyik, majd a másik családanya főzte meg a vacsorát. A férfiak már sötétedés után értek haza. Mindkét család asztalán már ott volt a vacsora. Világított a viharlámpa, a gyerekek is körül állták a saját kis asztalukat. Ott mindig mindenki tudta merre-meddig az ő területük. Hangoskodás, veszekedés, és egymás tulajdonának bántása ismeretlen dolog volt. Lámpaoltás után fekvés, és a csend lett az úr a cselédházak között. Aki nem tartotta be az íratlan szabályokat azt az uraság rövid időn belül elküldte a pusztából. Évtizedek telettek el mire az emberek önállósítani tudták magukat. Vettek lassacskán két tehenet, vagy két lovat, 3-4 hold földet. Vagy ha az Isten is melléjük szegődött a szomszéd faluba egy kis nádfedeles vagy zsúpfedeles kis házat, ez már felért egy palotával az ő számukra. A gyerekek is közbe felnőttek és eljártak napszámba a gazdagabb családokhoz. Nagyon sokat dolgoztak. Ahogy tudtak spóroltak, hogy tudjanak venni pár hold földet és a házat is tudják nagyobbítani a gyerekek részére. A felszabadulás után minden szegény kapott 10-15 hold földet. Neki is láttak nagy örömmel a munkának. Akinek egy lova volt az összeállt a szomszéddal és közösen munkálta az egész család a földet. Amely családnak két tehene vagy ökre volt azzal szántotta ki a földet. De mire ezekkel a jószágokkal oda értek a földhöz már dél fele járt az idő. Emlékszem Kati néném minden nap oda-vissza megkötött egy pár tutyit, vagy meleg zoknit a télre. De föld nem maradt megműveletlenül. Mire minden jó lett volna, gyarapodott a család is, elérkezett a Tsz szervezés ideje. Földeket, lovat, kocsit be a Tsz-be. Oda lett mindenük ezeknek az embereknek. Emlékszem a munkahelyemről nekünk is el kellett menni Iregszemcsére a falu népét a Tsz-be, agitálni. Egy nyitott teherautón vittek el bennünket a faluba, Volt ott sírás, kiabálás, hogy hagyjuk őket békén. Volt ahonnét vasvillával kergettek ki bennünket az udvarból. Ha tudták volna, hogy minket is kényszeríttettek erre az agitálásra, mert ha nem megyünk fegyelmi és elbocsátás várt volna ránk. Nem beszélve a munkakönyvbe való beírásról! Mire a nép megszokta és jobbra fordult volna újra a sorsa, / mert azért voltak jól működő Tsz-ek is, és Állami gazdaságok / fordult a világ és a magyar szegények megint kezdhetik elölről amit már majdnem befejeztek. De hová menjenek dolgozni a magyar 40-50 évesek?! Nincs munkahely. A szegényebb réteg nem tud vállalkozásba kezdeni, mert nincs semmi tőkéje, és így marad a munkanélküli segély. Az egészségesebbek eljárnak napszámba, vagy vállalnak beteggondozást, hogy fent tudják tartani magukat. Magyarországon egy kis réteg az akinek jól jött a rendszerváltás! Beléptek a milliomosok soraiba. A kicsit nagyobb középrétegnek van munkahelye, bár már ott is meg kell gondolni minden forintnak a helyét.
Körülbelül 3-4 millió lehet azoknak a száma akik a létminimum alatt csak éppen, hogy megélnek holnapról-holnapra. És ez főleg az idősebb emberek csoportja. Pedig ők egész életükben a családjukért dolgoztak, elég keményen és a sorsuk az állandó újrakezdés lett. Mert ha már ők egymást régen nem is, de a sors és ez a világ állandóan meglopta őket!
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések