/Hamvas Béla után szabadon./
Amikor a földön kialvóban a hit
S az emberi lélek sötétbe hanyatlik,
Költészeté a szó: Isten és ember közt
Híd lesz és szószóló.
Mert Istenhez szólni a költő hívatott,
Mivel egyedül ő ismeri a titkot,
Mert övé az ősnyelv és övé a Szent Szó...
A teremtő IGE...A világalkotó;
"LEGYEN VILÁGOSSÁG!"
A költő lelkéből fakad az igazság.
És amiképpen a Föld új magot termve
Új életre késztet, önmagát megosztva
Táplál, ad és éltet...Áldozó s áldozat:
-Teremtő művészet.
A szó erejével az emberfeletti kapuját megnyitja.
A Szent Szövetséget isten s ember között
Ismét megújítja...Mert ehhez hatalom csak néki adatott.
A szentélyhez kulcsot és jogot ő kapott.
Mert a költő tudja, hogy kell egy tiszta hely,
Amelyet az ember Istenének szentel.
Ahová belépve, saruját leoldva,
A Szellem tüzénél arcára borulva
Felemelni képes lesz anyagi létét.
Így lesz a Kozmosznak Ő isteni fia.
Az örök szépségben kell feloldódnia,
Hogy újra meglelje Istenét és hitét;
Isteni létének jogát, örökségét.
Költői hivatás szolgálat, uralom.
Szolgálat által nyert isteni hatalom:
Szolgája Istennek, szolgája a népnek,
Szolgája szellemnek, tisztaságnak, szépnek.
És ő uralkodik szellemen és népen,
Nemes tisztaságon, világon, eszményen.
Feltár erőt, hitet, tudást, igazságot,
Mélységeket, jogot, fényt, világosságot.
Szépségbe testesült gyönyörű művészet.
Tiszta fényben fogant élő tűz: KÖLTÉSZET.
0 Megjegyzések