Sereglik egy madár csapat az égbolton,
Kering a magasba vadul, tűzbe lobban.
Sokasága betölti a kristálytiszta eget,
Nem látszik a fény csak a vöröslő tűz éget.
Ahogy repdes, kúszik hosszan magasan,
Elérhetetlen magasan, pirosan.
Égeti a szennyes lelkeket, szíveket
Tisztítja a poklos érzelmeket.
Milyen szépen száll a tűzmadár dala.
Hangot ad a tiszta érzéseknek,
Megnyitja az eget, majd a szíveket,
Tűzbe érzem magam, hevesen éget.
Élteti testemet, tisztítja lelkemet,
Könny telepszik szemem sarkára,
Kapukat nyit a tiszta látásra,
Pedig olyan jó volt ott a pokolba.
Szívem megdobban, erősen hangosan,
Hangokat hallok a csendben, a magasban
Valaki rám kacsint, szelíden suttogja
Még nem késő, letisztult minden, nézz hát magadba.
0 Megjegyzések