Lehazudtam a szereteted...
Túlélésről szólt az ének,
mégis... kísért a napesti beszélgetés,
s hogy gyáva tanítványod ily gyenge.
Fogadtam magammal - vesztettem.
Minden sablonom szétszakadt.
Mentél csak konokul a fejed után...!
Lásd! Választásom sem maradt!
Néztem, amit láttattál belőled:
az elszántságot, a lázas
kufárok hosszú sorát,!... s még száz csodát...!
hát rútul megtagadtalak.
Most
szétfeszül ziháló mellkasom,
szorítja bűnbánat árja.
Kezem a semmibe kapaszkodik,
nyűtt panaszom senki sem állja.
Megbánás fordítja lépteim,
utam a vesztembe vezet:
s ha fejjel lefelé feszítenek is meg,
akkor is,
úgy is,
én ott leszek Veled.
- Uram, hová mégy? - kérdezte Péter.
Mondta neki Jézus:
- Oda, ahová én megyek, most nem követhetsz engem.
Mondta ismét Péter:
- Miért nem követhetlek téged? Odaadnám még az életem is érted!
Az Úr erre így válaszolt:
- Életedet adod értem? …Bizony, bizony mondom neked: mire megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.
0 Megjegyzések