Az arc, mely félrenéz félve néz.
Látja, hogy minden kép mindenképp
Kirajzolódik a homokban.
S mint egy hímzésen a gyönyörű minta
Összemosódott ebben a világban.
Ez nem a valóság, ez nem az igazi
De ha tévedek, akkor igazíts ki.
Az élet itt és nem ott folyik,
Habár egyszerűen zajos a bár,
A vár helyett már áll, mely engem vár.
Szellő, fuvallat, gyöngy és szűz
Porból és homokból az Édenkert hozzá fűz,
Te elalélsz, én elalszok.
A testem egy feszület, szobor vagyok,
Amely őszinte, békés, s közeledő látomást látok,
De gondolatom felrázod, tovább nem káprázok.
Tűz meg láng és víz. Tóban élő halak. Hallak,
S a suttogott szavakat írd le halkan.
Ahogy a kenyér kel, úgy kell egy csepp könnycsepp magadnak,
Te a párom, én a menyed a mennyországban utazgat.
0 Megjegyzések