a testemet érzem mint egykori öreg-
asszonyok jaj a lábam s én tehetetlen tömeg
sodródom az ágy két partja közt
leszállni mint léghajónak a föld
oly messzi van pont alattam
nyújtogatom a talpam
talpam nem érez
a papucs kikerüli maradtam
ég és föld között kárhozott lélek
húzódnak a ráncok dagadnak végtagok
tagbaszakadt voltam most megszakadok
felmenni a lépcsőn vagy karomat húzza
a csomag benne farhát nyugdíj és zúza
mint aki a földet nézi nem nem az űrből
és akkor meglátok egy fillért nicsak
ötforintosért lehajolni megszoktam szűkös
ötvenes évek kincse pénz kenyérjegy toll
de lám csak odaragasztotta a pimasz
s röhög a sarkon túl vagy kihajol az ablakon
még érzem pedig zsibbad de jó még fáj
a láb a kar a váll a hát mikor arát
vezettem oltárhoz balga legény
délcegnek érezhetett s ő is magát
most már csoszog és csoszogok szerény
pénztárcám alján nem csörög euró se frank
szidom az életet hogy álljon beléd a franc
2 Megjegyzések
örülök, hogy olvasol!