Felhők széléről lesem a tájat,
Angyalok hívnak, csalnak a táncba.
Szikrázó színekre szól a zenéjük,
Aranyló fehérben lebben habtestük.
Ő bennük látom az örök szépséget,
Mely felvidítja most a fáradt lelkemet.
Lábam is megperdül a színes zenére,
Járjuk a táncot a felhőknek szélében.
Elmerengve nézem és fogom a testét,
Lágyan suhanunk az öreg hold felé.
Ennyi szépséget nem bír el a lélek,
Így visszaülök a felhőknek szélére.
2011. Augusztus havában 26-án
0 Megjegyzések