Kicsit elmélázok-révedek szavakon...
Kényszeresen magam adom.
Mert a feladatom:
Élni hagyni az angyalom.
Hosszan mosolygok élethű képeken...
Bár nincs benne értelem
Átsuhanok éveken
S közben magam érlelem.
Lassan ballagok a boldog vég felé,
Nemhogy életem félteném,
Csendben kérdem én:
Hová futsz szép remény?
Izgágán kapkodom a híg levegőt,
A boldogság testet ölt
Bennem,mielőtt
Eltakarnának poros szemfedők.
0 Megjegyzések