Félszegen simulva hulltál belém
vitt a vágy feléd
míg agyamba százával villant hamis kép
üldözve kattant szárnyalt elém
vitte tudatom emlékezés
így hazudott karom veled lágy ölelést
hajolt rám tested
kis részed pihent bennem
mégis úgy fontál magadba
eltűntem csendben
már nem éledt gondolat
régmúlt szavakat nem bontogat
aranyba futott láncod rajtam csillant
izzón sütött még tekinteted
vigasztaló simítás törte meg
alig hallható könnyemet
0 Megjegyzések