Utolsó találkozásunkig feszült közöttünk az ellentét, már amennyire az tanár és tanítványa között lehetséges.
A tolószékben ülve mosolygott előttem először anélkül, hogy szája elé kapta volna zsebkendőjét és a földet nézte volna. Belső derűvel mosolygott önmagán, hogy milyen nyomorult a combnyaktörés után, hogy pépes diétát javasolt neki az orvos meg rezgő kocsonyát sószegényen, hogy fegyelmezetten tolja kocsiját rezzenéstelen arcú diakonissza ápolónője és hogy már megengedhet magának egy önmagáért való dicséretet: derék ember a fiad.
0 Megjegyzések