Dr. Nagy Mihály: Életkedv

Egy nap Tihanyba mentünk át a komppal,
megnézni a hírneves templomot,
azelőtt is már láttuk számtalanszor,
de mindig tisztes távolságokból.

Kisebbik leányom három lehetett,
a hajóúton kissé elkonyult,
ám partot érve visszatért a kedve,
s egyre elevenebbnek bizonyult.

A macskaköves szerpentinen mentünk
a többiekkel meg-megpihenve,
de ő az andalgást hamar elunta,
öntudattal vágyott a sikerre.

Fussunk versenyt! - nézett rám kihívóan,
majd a válaszra nem hagyva időt,
lelkesen trappolt felfelé, kacsázva,
vonszolva két ormótlan gyógycipőt.