Ó, bárcsak elfelejtenélek,
de még mindig itt vagyok.
Bárcsak ködöt szitálnának
szememre kék fagyok.
Bárcsak ne kapaszkodnék
tíz körömmel beléd.
Amikor leszakadsz Utamról,
forró könnyeket sír az ég.
Bárcsak sose tévedt volna
a szemem rád.
Bárcsak ne tett volna
ellenem bizonyságot a szád.
De Én a te életedről
már le nem kophatok.
Mint ama bizonyos
örök Könyvről a nyomatok.
Kiáltásom
égi kéz alá simult
s a valóság fényétől
kettérepedt a múlt.
A világ minden fájdalma
megbékült Bennem,
mikor a vérem szívemből
szívedre cseppent.
0 Megjegyzések