Egyszerű, mégis sejtelmes szerkezet az óra,
Irányít ő koldust, papot, herceget,
Ahogy határozott, nyúlánk mutatója
Lomhán sietve kergeti a perceket.
Örül ő, ha boldog párnak mesél,
Keringőzik, rendkívülit nemigen tesz,
A két ember mégis, okulva a mesén
Egymáshoz egyre gyengédebb lesz.
Határtalan boldogságuk,
Árad a szerelem, van belőle egész halom,
Nyugalom van, holott másutt
Órájuk vidáman zörög a falon.
Ha majd a pár unokákra lel,
S büszkeségre végképp lesz oka,
Nevetve néz majd a falra újra fel,
S a tikktakkot ugyanúgy hallani fogja.
0 Megjegyzések