"Csak egyszer él! Sosem tartunk zárva!"
Végtelen nagy ajtaján így díszeleg a tábla,
Odabent a polcok, (a sok fásult, lomha),
Álldogálnak régóta már léttel megpakolva,
S kedved ne szegd, ha térképet nem hoztál,
Bekebelez itt mindenkit a megannyi osztály,
Ott csókot csomagolnak, ez a hűség-próbafülke itt,
Amire a mirelit-önzés sűrűn verejtékezik,
Amott raklapon a súlyos, nagy bűnöket hozzák
A sárga-csíkos, fürge, mosolygós targoncák,
Máshol hív az ige: "Ruházzon be máris!
A megbocsátás nálunk most garanciális!"
Itt senki sem kertel, a műsövény se leplez,
"Munkatársat kérünk az összetört szívekhez!"
Hangzik, s nincs más, csak száz ragadós folt,
A "szeretlek" biztos megint akciós volt...
0 Megjegyzések