Sóhajok útja
Ha hosszú némaság után
sok-sok felszakadó sóhaj
lenge széllel az égig száll
hallgasd, s elbűvöl majd szóval.
Bodros felhők közt táncot jár
szabad, s mesél éjjel, nappal,
nem gondol börtönére már
várja panaszát a hajnal.
Hallgasd ha a vágy dalra kél
és kíséri égi hárfa,
ne fájjon ha a szív zenél
hadd zsongjon lüktető lárma.
Ha majd lobogva visszatér
omló titkát eléd tárva,
csak hunyd be szemed, s fogd kezét,
de ne tartsd kebledbe zárva.
0 Megjegyzések