(H.A. emlékére)
Gyertyafény az ablaküvegen,
vártad a feléd nyúló kezet,
a kór miatt törékenyen -,
vártad és nyújtottad a tied.
Szól a hegedű, szól a brácsa,
a vonó alól szökik a bú.
Elment jobbik énem társa,
minden ez, de nem ború.
Esti fény, gyertyafény,
a gyertya egyszer csonkig ég.
Ránk hagytad a hited, a miénk,
halálod életeddel fölér.
0 Megjegyzések