Tímár Judith: Gondola hangja

Olyan mélységes a csend.

Mintha kihalt volna minden,

pedig emberek sokasága

himbálózik a víztükör fényében.

Gondola siklik csendben,

feketén,kőkemény nézéssel.

Mint egy nyitott koporsó,

ringat karjába véve,

puha párna ékeskedik belőle.

Félelem érzés görcsöl bennem,

s csikorgó hangja hallszik a víz mélyében.

Fekete szemek vetülnek felém.

Olyan bájos és kedves,de mégis félelmetes.

Erőss kezek markolják az evező lapátot

s indulunk a csend hangján

barangolva némán, bámulok magasan

a vízből elém táruló házak falán.

Kopott házak,jellegzetes szag árad felém,

és a csend hangja visszhangzik a házak peremén.

Az evező némán teszi dolgát,

a gondola siklik a csend hangján,

s én meg ülök a bársonyos puha párnán.

Hallgatom a gondola bús néma hangját,

mely betölti a víz csobogó dalát.