Oh, Te mindenki által hőn szeretett,
minden bájjal befecskendezett,
szép, kecses, fényes és világos Kabát,
mit szívesen öltök magamra korán.
Gyermeki vággyal gondolok rád,
mikor sötét felhők és hideg éjszakák
rombolják lelkem sebzugán át,
azt, mit oly sokszor kaptam tőled Napsugár.
Szívem ilyenkor a legnyitottabb arra,
hogy fejemet rád hajtva …,
Szivárvány szárnyán lebegjek felé,
s tudjam, ez az, mit szíve remél.
A tarló kalászoktól fénylik,
a betevő mind megadatik.
S mindez ádáz szeretetedből,
melyet a világra vetsz önzetlenül.
Oh Nap sugarai sugalljatok nekik,
kik örömüket sohasem lelik!
Legyetek példái e Népnek,
S csillogjon fényesen léptek!
Adjatok hitet a gyarlóknak,
vessetek lábaik elé aranyló talajt,
hogy megízlelhessék ők is a Fényt,
ahogy ajkukhoz ér a negédes méz.
0 Megjegyzések