Majd nyár, ősz elmegy és téli szelek
fogják elsírni, hogy lesz kikelet.
S arról beszél majd minden ibolya,
hogy nem fogsz hozzám megtérni soha.
Én szegény álmaim visszahoznak,
én prédája vagyok a gonosznak.
Semmi kedvem sincs az életemhez,
mert nagy önzőség, de nagyon kellesz.
Majd eljő az Éj, a fáradt nagyúr
s összetépett szerelmed lángra gyúl.
Ki hitte volna, hogy ronggyá teszel;
hogy elhajítva sem feledlek el?
fogják elsírni, hogy lesz kikelet.
S arról beszél majd minden ibolya,
hogy nem fogsz hozzám megtérni soha.
Én szegény álmaim visszahoznak,
én prédája vagyok a gonosznak.
Semmi kedvem sincs az életemhez,
mert nagy önzőség, de nagyon kellesz.
Majd eljő az Éj, a fáradt nagyúr
s összetépett szerelmed lángra gyúl.
Ki hitte volna, hogy ronggyá teszel;
hogy elhajítva sem feledlek el?
0 Megjegyzések