Akkor fontos igazán a pillanat,
Ha együtt ébredünk te és én,
Megnyugtat ez a csodás illat,
Hozzád bújva az éj közepén.
Most már mindenem a tiéd,
Többé soha nem eresztelek,
Karod mindentől megvéd,
Tudtam, benned csodára lelek.
Miránk tőr a kegyetlen valóság,
Ledönt minden felépített falat,
Hol van ilyenkor az Igazság?
Valahol egy gödörben rohad.
Füledbe súgom: Nem hagylak el!
Ölellek, csókollak de nem elég,
A félelem többé nem foghat el!
Mert közös felettünk az ég.
0 Megjegyzések