Sosem tudtam hogy merre tartok
Világba tekintve jelre várok
Elfog engem az ismert félelem
Senki nincsen ki, fogja két kezem.
Felhők mögött a Nap is eltűnik
Aztán egy nap újra eltelik
Múlnak a hetek, múlnak az évek
De rád mindig visszanézek.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések