Gondjaim fátyolos szemét,így tavasszal,
tisztítja ébredő remény, s míg odafönt
virgonc szelek nyargalnak –alant már –
csíra moccan magvakban, s pacsirta száll
dalos jókedvvel az érkező tavaszt illőn
köszöntve s tán Istennek is kedve
telik benne.
Bárcsak hihetnénk ,hogy 2011 érkező
Tavasza, a teremtőt is jobbító
tettekre sarkalja, s míg barkákat ringat
a langymeleg szellő
messzeszáll egünkről a sok sötét felhő,
pattan a rügy karcsú ágakon,
sarjad a vetés –a jég alatt telelt –
belvizes tájakon,
hogy életével életeket mentsen, reményeink
szerint „ ért kalászt lengessen „ hisz
népünk Szent István óta kenyérrel ünnepel :
s ha ígéretes a sarjadó határ, ha meghallják
a gazdák a pacsirta dalát –Zsuzsanna napján –
bizony fényes lesz a szemük örömükben
lelkük legigazibb tükre…
s kedvük sarkanytyúzza a virgonc szeleket,
de fölfelé nézve is a százsugarú Napba,
lábuk véletlen sem taposna a gyönge,kicsi
sarja, mert úgy tisztelik ők a zsenge vetést,
miként Nagyanyáink – szent áhítattal –a
kenyeret szegték : elébb keresztelték…
Még csak tavasz zendül, s gyakran hűvösek
a piros hajnalok, bimbók bújnak
reszketve egymáshoz
de bátor tulipánok és kecses jácintok
illatukat küldik a kicsi, félszeg ibolyáknak,
délceg fák , szoknyás bokrok kínálják magukat,
hogy fészek rakásra csábítsanak minden madarat
Tavasz van…
Feltámadás !
0 Megjegyzések