Papp Gergő: Vaklárma

Amíg süt a nap, csak-csak motoszkál,
aztán az éj csöndjében már ordít.
Ez az én múzsám... S most fölpofoztál,
hadd ne halljam, ha a párnám szólít.

Árnyékom a falon már rég alszik.
De hogy láthatom én ezt éberen?
Gondolataim, mint szirén-csajszik,
paradox módon játszanak velem.

Valami nem stimmel. Árnyam horkol,
engem meg felrázott a toll vágya,
múzsám a csendből kéjesen bókol,
holott az egész csak egy vaklárma.