Mezei Marianna: Neked... Már most tudom...

Már most tudom,
hogy nagyon
hiányozni fog:
a hajnali lázas
beszélgetés,
a reggeli kávézás,
a madárcsicsergés,
mi veled kedves,
veled a legszebb...

A mosolyod,
a nevetés,
a csillogás szemedbe`,
huncutsága,
kéklő szürkesége,
arcodon húzódó
gödröcskék,
a fény és az árnyék
suhanása benne...

Már most tudom,
mennyire
hiányozni fog,
hogy láthatlak
reggel és este,
a láz, a hév:
a szenvedély,
ajkaimon csókod,
karod ölelése...

Már most tudom,
hogy nagyon
hiányozni fogsz,
hisz sokat jelentesz,
a mindent,
messze vagy,
de te vagy kedvesem,
az egész világ,
szeretlek.