Bertók István: Szépséged márvány taván...

Szépséged márvány taván,
Vágyaim csónakjában
Üldögélek árván,
Merengve, búsan, halkan.

Bárcsak így élhetnék,
Vagy e gondolat nélkül,
Mely szívembe ég,
S soha el nem évül.

Feledve mindazt,
Ami e szürke életnek
Értelmet ad,
Nem mást, mint téged.