Laska Veronika: Pedig vártam rád...

vártam rád súlyos

csendeken át, ajtók

csapódása mögött,

rácsos ablakon át,

éles fogú vámpírok közt,

gúnyos kacajú nővérek

tenyerén.

Úgy vágytam rád, mint

a szomjazó ital után,

dohányzó füst ködében,

fertőtlenítő szagú

lepedőkben,

hangtalan percekben,

arctalan szellemek,

között,

elbújt könnyekben,

éhes étkemben,

dühös öklömben,

Vártam rád!

Óra mutatójára ülve,

hömpölygő szerelmemben,

lázadó szívemben,

fehér falakra szegezve,

töretlen hittel.

Én nagyon vártam Rád.