Megpendítetted szívemnek húrját,
Bús életemben napfényt hoztál.
Még most is hallom,hangod dallamát,
Soha nem feledem a sok csodát.
Köszönni szeretném,mit nekem adtál!
Ne tépd el szívemnek reszkető húrját!
Nem kell hogy szeress,csak imádj!
Oxigént juttatok,csókjaimmal,szádon át,
Érezd hát újra , hogy megöl e forró vágy
Mély érzések ölelnek mindkettőnket át.
Nem sírok,csak könnyzek csupán,
Nem tudom elmondani azt,mi úgy fáj.
Érzem,hogy erőm lassan elhágy,
Szeretni Téged,óriási nagy vágy.
Bár ne lenne köztünk ekkora távolság.
0 Megjegyzések