A meddő temető kilökött újra
Az ég csatornái sírnak az égen
A felhő beborít halotti leplével
Ravatalra gyűlnek mint régen
Jelölve utamat és létemet járom
Csupasz testem először díszítem
Bélyeget ütök át bőröm pólusán
Lázadó múltamat simává teszem
Siratja mindenét a rút szárazság
Koponyáján feszül a száradó bőr
Vijjogva csahol éhes hiénád hada
Marcangolja tetemem s újra megöl
Tessék itt vagyok feldíszítve már
Árva csillagomat viaszbőröm fedi
Azt hittem ez csillogva ragyogtat
De homályban állva az életet kéri
Most minden olyan szomorú lett
Életem egén sok mindent remél
Miért akarok mindettől búcsúzni?
A vidámság már is alvásában él
0 Megjegyzések