Földes Olga: Tánc

E kerge és bolond világban, ámulva nézlek

szemedből tiszta fény árad, őszinte láng...

Hangod , bársonya simogat,

Bőröd bőrömhöz simul, finom igézet...

ajkunk lágy csókban összeforr...

Szeretsz engem, de jó!

Álmodtam egyszer egy rácsodálkozásról...

Minden értem volt,nekem dalolt, az éj,

velem táncolt a hold.

Lámpásaim a csillagok voltak,

nem érdekelt,

hogy mi lesz holnap...

Az volt ilyen, az az álom,

pedig magam voltam, halott csillagok között

Most itt vagy. Meztelen testünk összeforr

és táncolunk, hűs takaró alatt. Vad ősi tánc,

tágra nyílt szemmel nézem az arcod

átvarázsolta a vágy, a szent akarás

szívemben dobok peregnek, fogaim

kezembe marnak, ősrobbanás...

Majd elcsitul a test, a lélek..

Kezem kezeddel összeér, kulcsolódik

a perc elolvad és most sem érdekel,

hogy mi i lesz holnap... Ketten vagyunk

Felettünk a holdlámpások között,

nevetve táncol az éj és a hold!