egyszer hallottam egy szép mesét,
tarkát, könnyedet,
ő nem hallotta még,
s mégis könnyezett...
némely mese nem is hallható,
mégis átrezeg,
olyan, mint egy édes altató,
álmodban fogja álomkezed...
kimondatlan szó és mégis benned él,
kitörölhetetlenül ragyog,
mint egy rejtett tiszta fény,
egyszerűen olyan mint én vagyok... |
0 Megjegyzések