Böröczki Mihály: Könnyű boldogság

A tolókocsit a peremig tolta,
megállt – a köpenyt négy kéz gondja oldta,
nem birkóztak, csak lengtek a kereszttel,
az erős tűrőn bánt az áldott testtel,
lágy mozdulat, s az erőtelen lábak
a medence kék peremére szálltak,
az anya kérőn-félőn óvakodva,
az úszóövvel lágyan körbevonta,
suhant, emelt, majd rábízta a vízre,
de ráfonódó, légző karja vitte,
s a lány, ki nyugton tűrt tizensok évet,
jól tudta, hogy az őrző most se téved,
még nem beszéltek, vigyáztak a csendre,
csak lengelődtek összenőtt ütemre,
és minden csöppnek, mintha szárnya nőne,
úgy ringatták a halk vizet előre.