Csak egy plasztik szerelem
egy ismeretlen lánytól
amely ma csak találgat
egy számomra névtelen árnyról
Mert szendén burkol az este
és magába ölel a hold
mézédesen súgja még fülembe
hogy karjaimban a világ nem zord
Nézd hát csak szép szemmel
rózsaszínben a világot
mert nem lesz még egy alkalom
ahol télen kaptál friss virágot
Mert elmúltak a strófák
elhalkultak a dallamok
eltaszított magától a hold
és csak az őszi estébe alkotok
Nem zörgeti levél a szellőt
és nem öltözik zöldbe a rét
nem állja a vasfog az időt
és nem mossa friss patak a medrét
Mert volt hogy elhagytak a múzsák
melyet a poéta ökle morzsolt
de fújnak már új szelek is
melyet a remény koholt
Ha ma, zöld is az erdő
és vígan zümmög a rét
én vonakodva nézem
és gyanúsan figyelem minden tekintetét
Mert edzett lesz az acél
ha a vizet hevíti az izzó penge
de a szerelem fogát ez sem állja
ha hitben buzgón gyenge
0 Megjegyzések