K. Kovács Kriszta - Fátyol mögül

Sötét fátyol mögül nézem e világot.
Te nem azt látod, amit én látok.

Mint kietlen mezőn vöröslő virág,
Árvaleányhaj, mit lenget a szél,
Esthajnalcsillag a távoli égen,
Délibáb a messzi rónaság közepén -
Úgy vagyok én,
S bár lennél
Kis méh a virágban,
Lágy szellő, suttogó,
Kút a rónaságban,
Tükör-arcú tó...

Ha árnyékunk egyszer összeérne,
Nem lenne a lelkem fátyol-feketébe`.